2016. április 30., szombat

A tudáskoncepció megváltozása 2002-2016

Milyen tudással rendelkezzünk a mai világban? Mire van szükség és kereslet?


Oktatási szakemberek állítják, hogy a XXI. század a tudásalapú gazdaság, az információs társadalom és az élethosszig tartó tanulás évszázada. Az egyén boldogulása és jövője attól függ, hogy képes-e az őt érő információáradatból a számára fontosak kiválasztására, értelmezésére, értékelésére, valamint kreatív felhasználására. Másrészt döntő tényező, hogy rendelkezik-e azokkal a tanulási-gondolkodási képességekkel, melyek birtokában hatékonyan tud alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez (Káplár és Pajor, 2007).

Mindenekelőtt a lexikális tudás mellett egyre jobban előtérbe kerül és hangsúlyossá válik az alkalmazásképesség. Ne egy bemagolt, száraz tudásanyag legyen a diákok fejében, hanem egy séma is, amiképpen ők alkalmazni és felhasználni tudják a megtanult ismereteket. A tudáskoncepció változását, ahogy Weszely Orsolya is írja, a társadalmi, gazdasági folyamatok indukálták. Ilyenek többek között, hogy az élethossziglani tanulás kényszer lesz illetve, hogy a tudástermelés felgyorsul és követhetetlenné válik. Elengedhetetlen a kompetencia fejlesztés is a jövő elvárásainak tekintetében (Weszely, 2012). 

"Ahogy a társadalom és gazdaság egyre inkább tudásalapúvá válik, egyre inkább megnő a jól képzett munkaerő szerepe az alacsonyabb képzettségűhez képest (Németh, 2012. 69.o.)." Egyre inkább igény és elvárás a jól képzett emberek alkalmazása a munkahelyeken. Attól, mert valaki magasabb fizetést kap, még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy az egyetemi évek során szerzett olyan ismereteket, amelyek növelnék a termelékenységét, így a munkáltatónak tanácsosabb többet áldozni és befektetni egy képzettebb alkalmazottra. 

2007 óta az Európai Bizottság a tudás szabad áramlását is hangsúlyozza, mint az ötödik szabadságelvet. Legyen elérhető és szabad a tudás megszerzése. Legyen alapvető, hogy mindenki tanulhat és mindenkit illessen meg a jog a tanuláshoz, hiszen csak így épülhet ki egy olyan társadalom, amiben tanult és képzett emberek végezhetik - remény szerint - élvezettel és örömmel munkájukat. Csak így jöhet létre egy dinamikusan fejlődő társadalom. Mindenki részvételére és jelenlétére szükség van. 

 A Life-Long Learning, (a teljes életszakaszt átfogó tanulás) és a Life-Wide Learning (az élet minden területére kiterjedő tanulás) folyamatosan egyre több ember számára válik hétköznapibbá. "Ebből az következik, hogy az oktatás bármely területéről és szakaszáról legyen is szó, az nem tekinthet el a tanulás más színtereinek hatásától (Csapó, 2006.3.o.)"

Hogyan  lehetne bevinni az új tudást az oktatási rendszerbe? 

Csapó Benő több megoldást is kínál erre, számomra leghatékonyabbnak az analógiák alkalmazása tűnik. Kétféle módon is használhatóak analógiák. Egyrészt megnézhető, hogy az országon belül a tudás alkalmazása tekintetében az oktatás hogyan viszonyul a hasonló társadalmi alrendszerekhez. Másrészt megvizsgálható az országok közötti analógiákat, azaz, mi a helyzet más országokban (Csapó, 2008).


Források:




  • Csapó Benő (2008): Tudásakkumuláció a közoktatásban. In: Simon Mária (szerk.): Tankönyvdialógusok. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. 95-108. URL: http://real.mtak.hu/5638/1/1154437.pdf Utolsó megtekintés: 2016. 04. 30.


  • Kép: Google
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)