2016. április 29., péntek

A tudáskoncepció változásának lehetőségei (2002-2016)

A tanulásról alkotott elképzelések az utóbbi időszakban sokat változtak.  A tanulásnak különféle dimenziói kerültek meghatározásra, elsődlegesen az oktatás céljai, az alkalmazott tanulási módszerek és az értékelési keretek kidolgozása alapján. Elsődlegesen három különböző dologról beszélhetünk:
"a tudományok gyorsuló ütemben hozzák létre az új tudást, és ebből minél nagyobb szeletet el kell sajátítanunk; a tanulás arra való, hogy kiműveljük értelmünket, fejlesszük gondolkodásunkat; a tanulókat fel kell készíteni az életre, el kell látni őket a hétköznapi életben szükséges tudással". (Csapó, 2008)

Megnehezíti a tanulásról való gondolkodást, hogy számos definíció született, és ezek különböző paradigmákhoz nyúlnak vissza. Itt gondolok például a klasszikus ismeretátadás pedagógiai paradigmájára, a szemléltetés és cselekvés paradigmákra, vagy akár a konstruktivizmusra. Ezek nem váltották egymást, hanem néha párhuzamosan léteznek, még akár egy iskolán belül is. Például egy tanár a frontális előadásokat preferálja az óráin, míg egy másik már a konstruktivista tanulásfelfogásból kiindulva már más, az aktuális célhoz megfelelő módszereket keres. Milyen változások lehetségesek? Attól tartok erről erre nagyon nehéz jó választ adni, mivel a magyarországi tanárok sok esetben kiégéssel és sikertelenséggel küzdenek. A régebb óta tanító pedagógusok többsége nem tud vagy akar átállni egy másik gondolkodásmódra, sőt a környezetüket is próbálják változatlanul megőrizni. Ez alaposan megnehezíti a pedagógiai innovációs folyamatokat.

A tanulás olyan szempontból is más megvilágításba került, hogy a nem egy konkrét helyhez vagy időpillanathoz kötődik, hanem folyamatként érdemes róla gondolkodni. Ráadásul megjelenik a konstruktivizmusból adódóan az előzetes tudás fontossága, ami már rávilágít arra, hogy a diákok nem egyenlően érkeznek az iskolába, és az ott megjelenő tartalmak nem egyenlő, változatlan módon alakulnak ki a fejükben. (Weszely, 2012)

Az egyik gondolkodásmódról másikra történő átállás, még az egyének szintjén is mindig hosszú folyamat, de ez az oktatási rendszereknél fokozottan igaz. Mire érzékelhető változások történnek egy egész rendszerben, akár gondolkodásmód, akár pedagógiai módszertani innováció terén, az sok tízéves folyamat eredménye lesz.


Weszely Orsolya (2012): Tudáskoncepció és tanulásértelmezések a 21. században http://weszelyorsolya.blog.hu/2012/04/22/tudaskoncepcio_es_tanulasertelmezesek_a_21_szazadban
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)