A világ
rendkívül gyors változása újfajta tanulást-tanítást kíván. A konkrét lexikális
ismeretek helyett felértékelődött a képességek, készségek szerepe. Azonban még
azt is nehéz előre megjósolni, hogy néhány év múlva mik lesznek azok a
kulcskompetenciák, amikre feltétlenül szüksége lesz egy fiatalnak. Az új
kihívásokhoz igazodó, rugalmas oktatásra lenne szükség. A tudás gazdasági
értékké vált. A gazdasági folyamatok, a munkaerőpiac is egyre nagyobb
elvárásokat támasztanak a közoktatással szemben (Csapó, 2002).
A nemzetközi
felmérések tartalmának változásában már látszik, hogy próbálják áthelyezni a
hangsúlyt a megszerzett tudás alkalmazhatóságának kérdésére. A PISA vizsgálatok
feladatainak megoldásához sem elegendő az iskolában megszerzett tudás.
Életszerű feladatokon keresztül mérik, hogy az ismereteiket a gyakorlatban hogyan
alkalmazzák a diákok (Molnár, 2006).
A probléma
ott kezdődik, hogy a diákok az iskolában gyakorlatilag készen kapják a
feladatok megoldásához szükséges információkat. Ellenben a valós világban ez
általában nincs így. Magunknak kell megszerezni minden szükséges ismeretet,
hogy megoldjunk egy-egy feladatot, problémát (Molnár, 2004). Ezért szükség volna a tananyag mennyiségének
csökkentésére. Persze nem kell átesni a ló túloldalára, az sem jó, ha túl kevés
az iskolában elsajátított ismeret. Fő az arany középút! Át kell helyezni a
fókuszt az ismeretek bemagolásáról a felfedező tanulásra, a különböző tanulási
stratégiák elsajátítására és a gondolkodás fejlesztésére (Molnár, 2001).
A
legfontosabb, hogy a diákok úgy hagyják el az iskolát, hogy tisztában vannak az
élethosszig tartó tanulás fontosságával, ugyanis ez nagyjából az egyetlen
módja, hogy alkalmazkodni tudjanak a gyors változásokhoz (Csapó, 2002). Nem utolsó sorban pedig az is fontos szempont, hogy a
tanulás pozitív hatással van az életminőségre, egészségre, társadalmi kohézióra
(Csapó, 2015).
Felhasznált
irodalom:
Csapó Benő
(2002): A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet.
Új Pedagógiai Szemle, 2. sz. 38–45.
Molnár
Gyöngyvér (2004): Az iskolai és az alkalmazható tudás kettőssége.
Iskolakultúra, 8. sz. 21–31.
Molnár
Gyöngyvér (2001): A tudás alkalmazása új helyzetben. Iskolakultúra, 10. sz.
15–26.
Molnár
Gyöngyvér (2006): A tudáskoncepció változása és annak megjelenése a PISA 2003
vizsgálat komplex problémamegoldás moduljában. Új Pedagógiai Szemle. 1. sz.
75-86.
Csapó Benő
(2015): A magyar közoktatás problémái az adatok tükrében. Iskolakultúra, 25.
7-8. sz.
Kép forrása: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése