Csapó Benő 2002-ben írt arról, hogy megváltozott a világban a tudásról alkotott kép, melyhez a magyar társadalom igen lassú tempóban alkalmazkodik. Ezt a több éves lemaradást kellett volna az elmúlt időben pótolunk, hogy elérjük a nemzetközi viszonylatot (Csapó, 2002).
De mi is ez a megváltozott tudáskoncepció és miért van rá szükség? Az elmúlt években az technikai fejlődésnek köszönhetően egyre bővül az ismeretanyag, ezek összességét pedig lehetetlen megtanulni és megtanítani. Szintén nehézséget okoz az elérhető, gyors információk cseréje és elévülése is. Ennek felismerése alakította azt a nézetet, hogy a tartalom másodlagos, a tudás megszerzésének képességeit kell előtérbe helyezni. Meg kell tanítani a gyerekeket tanulni, kiszűrni a releváns és fontos információkat az áradatból, és felhasználni azt. (Kis-Tóth és Racsko, 2014).
A Csapó Benő által megjósoltak a kompetencia alapú oktatás előrevetítései voltak. Az oktatást gyakorlatiasabb és életszerűbb elképzelése, a személyes tapasztalatokat felhasználó és építő módszerek, képességek és motivációk fejlesztése, valamint az attitűdök formálása megfogalmazódott a Nemzeti Alaptantervben is. 2007-ben a kulcskompetenciák meghatározásával és azok változatos munkamódszereken keresztüli elsajátításával elindult az a folyamat, amire 2002-ben vártak. Felértékelődött az, hogyha valaki többször is képes megújítani tudását, és azokat eltérő helyzetekben is használni tudja. Olyan kihívásokkal néztek szembe az iskolák, mint például az egyéni igényekhez jobban illeszkedő oktatási környezet biztosítása, erőpróbára késztető tanulási környezet kialakítása, pedagógiai megközelítések újraértékelése és a kompetenciák fejlesztése. (Gaskó, 2009)
A kompetenciák megjelenése az iskolákban három területet is magában foglal, hiszen ezek együttese jelenti magát a kompetenciát. Először is az attitűd, mint egy pozitív viszonyulás, motiváció kialakítása a gyermekekben egy olyan feladat, mely az új tudásszemlélethez kapcsolódik. Ezek alapját azonban olyan hitek, hiedelmek és meggyőződések jelentik, amiért nem csak az iskola felelős, hanem a gyermeket körülvevő környezet is, vagyis a család, a társadalom és a médiumok egyaránt (Kis-Tóth és Racsko, 2014).
Az önállóságnak is nagy szerepe van ebben az oktatásszemléletben. A hatékony, önálló tanulás kulcskompetenciaként is megjelenik. Ez a jövőjük szempontjából igen fontos, hiszen a folyamatosan változó világhoz folyamatos tanulással tudunk alkalmazkodni. Az önszabályozó, önmagát fenntartó tanulás "megtanítása" pedig a tanárok feladata, mert így válhatnak a diákok a fejlődésük legfőbb irányítóivá (Kis-Tóth és Racsko, 2014).
Csapó Benő (2002): A tudáskoncepció változása: Nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet. Új Pedagógiai Szemle.
Gaskó Krisztina (2009): A tanulási kompetenciák szerepe a tanulásfejlesztésben. In: Iskolakultúra. 10. sz. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00141/pdf/2009-10_szeparatum.pdf
Kis-Tóth Lajos - Racsko Réka (2014): Információ- és tudástipológia, a tudáskoncepció változásai. In: Tartalommenedzsment. URL: http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2011-0021_09_tartalommenedzsment/425_a_tudskoncepci_lehetsgei.html Utolsó megtekintés: 2016.04.30.
Kép forrása: google.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése