A tudáskoncepció változása 2002-2016

A tudáskoncepció változása 2002-2016

A tanulás újszerű felfogásában a társadalmi, gazdasági változások, a technológiai, digitális kommunikáció fejlődése, a szociálpszichológiában megjelenő „egész életen át tartó tanulás” igénye, és biológiai, agyi kutatások új eredményei játszanak szerepet. (Molnár,2010)

A társadalom és gazdaság fejlődését meghatározza a társadalom életszínvonalának minősége, melynek kialakításában fontos szerepet játszik az, hogy az oktatásban milyen nevelést, értékeket és attitűdöket közvetítenek a jövő generációinak.

A felgyorsuló világ változásaihoz alkalmazkodva egyre erősebb az igény egy olyan tudás kialakítására, mely hosszantartó, rugalmas, funkcionális, értelemgazdag, általánosítható és alkalmazató, és olyan készségek és képességek kialakítására, amelyek az információs és kommunikációs technológiákon, gondolkodáson és problémamegoldáson, interperszonális és önszabályozó készségeken (Yelland, Lee, O’Rourke és Harrison, 2008), illetve innovációs és szociális képességeken alapul.

Mivel felértékelődött a tudás szerepe, a tanulás újraértelmezése is szükségessé vált. A folyamatosan változó igények olyan rugalmas tanulási készségek meglétét tették szükségessé, amelyek révén gyorsan és hatékonyan lehet elsajátítani a mindennapi kihívásokban alkalmazható tudást. Ezáltal a tanulás tanulása és az önálló tanulás képességének kialakítása kulcsfontosságú kérdéssé vált. (Molnár,2010)

Emiatt az utóbbi évtizedekben világszerte megváltoztak az iskolák tudásközvetítő szerepével kapcsolatos elvárások is, ám az elvárásokhoz való alkalmazkodás, a lehetőségek megteremtése és a feltételek biztosítása konfliktus teli és lassú folyamat, mely ebben a felgyorsuló világban egyre nagyobb hátrányt okoz a tanulóknak. Pedig már nekik sincs idejük.

A 2000-es PISA felmérés megvizsgálta a tanulók tanulási szokásait és készségeit, és a vizsgálat eredményei szerint a magyar diákok használták leggyakrabban a memorizálást mint tanulási stratégiát (Artelt, Baumert, Julius-Mc-Elvany és Peschar, 2003).  Az eredmények azóta sem mutattak jelentősebb fejlődést, hol ott a tanulók részéről is egyre növekvő igény az, hogy a tanulási tevékenységükben aktívan vehessenek részt, és hasznos ismereteket tanuljanak, melyeket a személyes és tanulási céljaik megvalósításához  képesek felhasználni.

Felhasznált szakirodalom:

1.      Csapó Benő (2015): A magyar közoktatás problémái az adatok tükrében. Iskolakultúra, 25. 7-8. sz.

2.      Csapó Benő (2016): A tanárképzés és az oktatás fejlesztésének tudományos háttere. Iskolakultúra. 26. 2. sz. 3-18.

3.      D. Molnár Éva (2010): A tanulás értelmezése a 21. században. Iskolakultúra. 20. 11. sz. 3-16.

4.      Molnár Gyöngyvér (2006): A tudáskoncepció változása és annak megjelenése a PISA 2003 vizsgálat komplex problémamegoldás-moduljában. Új pedagógiai szemle, 56. 1. sz. 75-86.

5.      Nahalka István (2009): A tanulás tudománya. Pedagógusképzés, 2-3. sz. 37-57.