Informatika az oktatásban PEDBA2016

2016. április 29., péntek

A tudáskoncepció változásának megoldási lehetőségei (2002-2016)

Napjainkban a tudás a gazdaság egyik legfontosabb mozgatórugójává vált. Előállítása, termelése, adása-vétele és felhasználása iparszerű tevékenységgé nőtte ki magát. Az ipari társadalom "befejezett" tudásban gondolkodott, általában az iskolában megszerzett tudás volt a cél. Ma már erről szó sem lehet, a tudás nem cél, hanem eszköz a társadalmi részvételhez. A tudás alapú társadalomban elengedhetetlen az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning), hiszen az ismeretek rendkívül gyorsan elavulnak. Ezért is nagyon fontos a tanulók tanulásra, a tudás megszerzésének képességére való megtanítása. Az eredményes társadalomi részvételhez, a sikerességhez továbbra is szükség van a tárgyi tudásra, a tények ismeretére, ezért nem hanyagolható el a memória szerepe, illetve fejlesztése. Ezen felül azonban további képességek is nélkülözhetetlenek, mint a kreativitás, a képzelőerő, a rugalmasság, valamint a kompetencia (Csapó, 2008).

A tájékozódásban és az információ-szerzésben egyre inkább alapkövetelménnyé válik az informatikai tudás (digitális kompetencia): a tudásalapú információs társadalomban való részvétel fontos feltétele a digitális kultúra elemeinek és eszközeinek az elsajátítása, illetve használata, melyben legjelentősebb szerepet az internet tölti be.

Az általános műveltség, a jellem, a személyiség fejlesztése és az alapvető erkölcsi szabályok mellett, nagyon fontos, hogy az iskola növelje a kilépő fiataloknak munkaerő piaci esélyeit, versenyképessé tegyék őket, valamint, hogy felkészítsék őket a folyamatosan változó szakmai követelményekre és igényekre is (Molnár, 2004).

A hátrányos szociokulturális környezetből érkezőknek is biztosítani kell a beilleszkedéshez való tudást, kiemelten fontos a fentiekben már említett kreativitás mellett, a problémamegoldó gondolkodás képessége, az önbizalom, a kapcsolatteremtő és kooperációs képesség, a csoportmunkára való képesség, a saját munka sikeres megszervezésének képessége és a motiváltság fejlesztése a nevelés során. Ebben a rendszerben elengedhetetlen a tanulói aktív részvétel és az öntevékenység növelése, az önálló, hatékony tanulás és az önértékelés képességének kialakítása. Alkalmas arra is, hogy a tanulók közötti különbségeket tolerálja, és lehetőséget adjon a differenciálásra (Weszely, 2012).

Az utóbbi évtizedben az oktatási intézmények informatikai eszközrendszere látványosan fejlődött, ezáltal támogatást nyújtanak a fiataloknak a fent leírt készségeknek, kompetenciáknak a megszerzéséhez (Csapó, 2003).

Weszely Orsolya (2012): Tudáskoncepció és tanulásértelmezések a 21. században. Kézirat

URL:http://weszelyorsolya.blog.hu/2012/04/22/tudaskoncepcio_es_tanulasertelmezesek_a_21_szazadban