A tudáskoncepció változása kapcsán, jelen összefoglalómban főként a technikai, informatikai fejlődéshez kapcsolódóan vizsgálom ezt a témakört. A napjainkra igen felgyorsult technikai fejlődés például számos új eszköz megjelenéséhez, továbbá régi eszközök fejlesztéséhez vezetett.
Ha kifejezetten csak az oktatás világát nézzük, ma már igen komikus jelenet lenne a legtöbb oktatási intézményben, ha a tanár fóliára készítené az órajegyzetet, amit kivetítő gépen mutat be a tanórán. Holott ez a technika körülbelül 10-15 évvel ezelőtt, teljesen elfogadott volt, és alkalmazták is prezentálásra. Ezt később felváltotta a projektor és a vetítő válaszon kettősen, amely később átalakult és már a vetítővásznat néhol aktív tábla váltotta fel. Jól látható ebből, hogy maguk az eszközök is olyan tempóban kezdtek el növekedni, amelyeket az oktatása nem vagy csak lassan tudott követni. Illetve egy másik probléma, pedig, hogy ez a fejlődés nem áll meg, folyamatos, így a lemaradás is egyre növekszik.
Az internet megjelenése, pedig még egy nagyobb löketet adott ennek az iránynak, ugyanis, maga az internet, olyan, mint egy folyamatosan elérhető adatbázis, ahol éppen az adott problémánknak megfelelően kereshetünk megoldást. Ehhez kapcsolódóan felmerülhet a kérdés, hogy ilyen tárgyi feltételek mellett szükséges-e még a diszciplináris tudás átadása a tanulók számára? Az általam olvasott tanulmányokban mind megtalálhatóak ennek a kérdésnek az elemei. Csapó Benő egyik tanulmányában jól leírja ez a folyamatot: Két nagy szemléleti váltásról beszél, ahol a kiindulási pont az volt, hogy az oktatás céljait tartalmi kategóriákban határozták meg, majd miután ez soknak bizonyult, ez másodlagos lett és helyette a képességfejlesztés került előtérbe. Majd végül ezt is felváltotta az, hogy a tudás megszerzésének képessége (2002). Ebből jól látszik, hogy fontos lehet áttérni egy probléma-alapú tanításra, ahol a tanulókat folyamatosan problémahelyzetek elé állítva sajátítanák el a megoldás során a szükséges ismereteket. Molnár Gyöngyvér 2004-es tanulmányában, egy napjainkban is sokat hallott mondattal kezdi bevezetőjét: „Fiatal, nyelvismerettel, számítógépes ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező munkatársat keresünk.” (Molnár, 2004) Valóban az álláshirdetések során gyakran találkozhatunk ezekkel a feltételekkel.
Továbbá ugyan ebben a tanulmányban, veti fel azt, hogy mennyivel könnyebb lenne, valamint időt és pénzt is meg lehetne vele takarítani, ha a tanulók eleve olyan ismereteket tanulhatnának, amik szorosan kötődnek majd a munkájukhoz. Ehhez kapcsolódóan jó példa a győri Audi Hungaria Moror Kft., ugyanis mind a köz- és a felsőoktatásban is jelentős támogatóként szerepel. Fő profilja a mérnökképzés, ezáltal a cég működéséhez szükséges szakemberek utánpótlását tudja biztosítani mind a magyarországi, mind pedig a németországi gyáraiba. Ennek megfelelően saját képzőtermeket is létrehoztak, ahol a tanulók a cég által használt eszközökkel, és a gyártás során felhasznált elemekkel dolgozhatnak. Tehát itt jól megvalósult az, hogy a tanulók eleve olyan képzést kaphatnak, amire később a munkáltatójuknak szüksége lehet.
Felhasznált irodalom:
Csapó Benő (2002): A tudáskoncepció változása: Nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet.
Új pedagógiai szemle, 52. évf. (2), 38-45.
Molnár Gyöngyvér (2004): Az iskolai és az alkalmazható tudás kettőssége. Iskolakultúra, 8.
sz. 21–31.
Molnár Gyöngyvér (2006): A tudáskoncepció változása és annak megjelenése a PISA 2003
vizsgálat komplex problémamegoldás moduljában. Új Pedagógiai Szemle. 1. sz. 75-86.
További internetes források:
http://audischule.hu/ Utolsó megtekintés: 2016. április 29.
https://audi.hu/hu/tarsadalmi-felelossegvallalas/hirek/reszletek/421_audi_hungaria_jarmumernoki_kar_alakult_a_gyori_sze chenyi_istvan_/ Utolsó megtekintés: 2016. április 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése