Informatika az oktatásban PEDBA2016: április 2016

2016. április 30., szombat

A TUDÁSKONCEPCIÓ ÁTALAKULÁSA

A tudáskoncepció változása kapcsán, jelen összefoglalómban főként a technikai, informatikai fejlődéshez kapcsolódóan vizsgálom ezt a témakört. A napjainkra igen felgyorsult technikai fejlődés például számos új eszköz megjelenéséhez, továbbá régi eszközök fejlesztéséhez vezetett.

Ha kifejezetten csak az oktatás világát nézzük, ma már igen komikus jelenet lenne a legtöbb oktatási intézményben, ha a tanár fóliára készítené az órajegyzetet, amit kivetítő gépen mutat be a tanórán. Holott ez a technika körülbelül 10-15 évvel ezelőtt, teljesen elfogadott volt, és alkalmazták is prezentálásra. Ezt később felváltotta a projektor és a vetítő válaszon kettősen, amely később átalakult és már a vetítővásznat néhol aktív tábla váltotta fel. Jól látható ebből, hogy maguk az eszközök is olyan tempóban kezdtek el növekedni, amelyeket az oktatása nem vagy csak lassan tudott követni. Illetve egy másik probléma, pedig, hogy ez a fejlődés nem áll meg, folyamatos, így a lemaradás is egyre növekszik.

Az internet megjelenése, pedig még egy nagyobb löketet adott ennek az iránynak, ugyanis, maga az internet, olyan, mint egy folyamatosan elérhető adatbázis, ahol éppen az adott problémánknak megfelelően kereshetünk megoldást. Ehhez kapcsolódóan felmerülhet a kérdés, hogy ilyen tárgyi feltételek mellett szükséges-e még a diszciplináris tudás átadása a tanulók számára? Az általam olvasott tanulmányokban mind megtalálhatóak ennek a kérdésnek az elemei. Csapó Benő egyik tanulmányában jól leírja ez a folyamatot: Két nagy szemléleti váltásról beszél, ahol a kiindulási pont az volt, hogy az oktatás céljait tartalmi kategóriákban határozták meg, majd miután ez soknak bizonyult, ez másodlagos lett és helyette a képességfejlesztés került előtérbe. Majd végül ezt is felváltotta az, hogy a tudás megszerzésének képessége (2002). Ebből jól látszik, hogy fontos lehet áttérni egy probléma-alapú tanításra, ahol a tanulókat folyamatosan problémahelyzetek elé állítva sajátítanák el a megoldás során a szükséges ismereteket. Molnár Gyöngyvér 2004-es tanulmányában, egy napjainkban is sokat hallott mondattal kezdi bevezetőjét: „Fiatal, nyelvismerettel, számítógépes ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező munkatársat keresünk.” (Molnár, 2004) Valóban az álláshirdetések során gyakran találkozhatunk ezekkel a feltételekkel.

Továbbá ugyan ebben a tanulmányban, veti fel azt, hogy mennyivel könnyebb lenne, valamint időt és pénzt is meg lehetne vele takarítani, ha a tanulók eleve olyan ismereteket tanulhatnának, amik szorosan kötődnek majd a munkájukhoz. Ehhez kapcsolódóan jó példa a győri Audi Hungaria Moror Kft., ugyanis mind a köz- és a felsőoktatásban is jelentős támogatóként szerepel. Fő profilja a mérnökképzés, ezáltal a cég működéséhez szükséges szakemberek utánpótlását tudja biztosítani mind a magyarországi, mind pedig a németországi gyáraiba. Ennek megfelelően saját képzőtermeket is létrehoztak, ahol a tanulók a cég által használt eszközökkel, és a gyártás során felhasznált elemekkel dolgozhatnak. Tehát itt jól megvalósult az, hogy a tanulók eleve olyan képzést kaphatnak, amire később a munkáltatójuknak szüksége lehet.

Végezetül, ha kitekintünk, láthatjuk, hogy vannak kezdeményezések egy újfajta képzés és tudásátadás megvalósítására. Főként azért, mert napjainkra a tudás gazdasági értékké vált (Molnár, 2003.) Ebből kifolyólag az iskoláknak is érdemes lesz újragondolni és értelmezni szerepüket a piacgazdaságban, fontos kérdés lehet majd, hogy ki milyen támogatókat, partnereket tud szerezni a jövőben és a partnereknek megfelelően tudnak majd valamint ágazat irányába szakosodni a képzés során, amint azt az Audi példájából is jól láthatjuk.

Felhasznált irodalom:
Csapó Benő (2002): A tudáskoncepció változása: Nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet.
Új pedagógiai szemle, 52. évf. (2), 38-45.
Molnár Gyöngyvér (2004): Az iskolai és az alkalmazható tudás kettőssége. Iskolakultúra, 8.
sz. 21–31.
Molnár Gyöngyvér (2006): A tudáskoncepció változása és annak megjelenése a PISA 2003
vizsgálat komplex problémamegoldás moduljában. Új Pedagógiai Szemle. 1. sz. 75-86.

További internetes források:
http://audischule.hu/ Utolsó megtekintés: 2016. április 29.
https://audi.hu/hu/tarsadalmi-felelossegvallalas/hirek/reszletek/421_audi_hungaria_jarmumernoki_kar_alakult_a_gyori_sze chenyi_istvan_/ Utolsó megtekintés: 2016. április 29.

Tudáskoncepció változása 2002 és 2016 között

Csapó Benő 2002-ben írt arról, hogy megváltozott a világban a tudásról alkotott kép, melyhez a magyar társadalom igen lassú tempóban alkalmazkodik. Ezt a több éves lemaradást kellett volna az elmúlt időben pótolunk, hogy elérjük a nemzetközi viszonylatot (Csapó, 2002).

De mi is ez a megváltozott tudáskoncepció és miért van rá szükség? Az elmúlt években az technikai fejlődésnek köszönhetően egyre bővül az ismeretanyag, ezek összességét pedig lehetetlen megtanulni és megtanítani. Szintén nehézséget okoz az elérhető, gyors információk cseréje és elévülése is. Ennek felismerése alakította azt a nézetet, hogy a tartalom másodlagos, a tudás megszerzésének képességeit kell előtérbe helyezni. Meg kell tanítani a gyerekeket tanulni, kiszűrni a releváns és fontos információkat az áradatból, és felhasználni azt. (Kis-Tóth és Racsko, 2014).

A Csapó Benő által megjósoltak a kompetencia alapú oktatás előrevetítései voltak. Az oktatást gyakorlatiasabb és életszerűbb elképzelése, a személyes tapasztalatokat felhasználó és építő módszerek, képességek és motivációk fejlesztése, valamint az attitűdök formálása megfogalmazódott a Nemzeti Alaptantervben is. 2007-ben a kulcskompetenciák meghatározásával és azok változatos munkamódszereken keresztüli elsajátításával elindult az a folyamat, amire 2002-ben vártak. Felértékelődött az, hogyha valaki többször is képes megújítani tudását, és azokat eltérő helyzetekben is használni tudja. Olyan kihívásokkal néztek szembe az iskolák, mint például az egyéni igényekhez jobban illeszkedő oktatási környezet biztosítása, erőpróbára késztető tanulási környezet kialakítása, pedagógiai megközelítések újraértékelése és a kompetenciák fejlesztése. (Gaskó, 2009)

A kompetenciák megjelenése az iskolákban három területet is magában foglal, hiszen ezek együttese jelenti magát a kompetenciát. Először is az attitűd, mint egy pozitív viszonyulás, motiváció kialakítása a gyermekekben egy olyan feladat, mely az új tudásszemlélethez kapcsolódik. Ezek alapját azonban olyan hitek, hiedelmek és meggyőződések jelentik, amiért nem csak az iskola felelős, hanem a gyermeket körülvevő környezet is, vagyis a család, a társadalom és a médiumok egyaránt (Kis-Tóth és Racsko, 2014).

Az önállóságnak is nagy szerepe van ebben az oktatásszemléletben. A hatékony, önálló tanulás kulcskompetenciaként is megjelenik. Ez a jövőjük szempontjából igen fontos, hiszen a folyamatosan változó világhoz folyamatos tanulással tudunk alkalmazkodni. Az önszabályozó, önmagát fenntartó tanulás "megtanítása" pedig a tanárok feladata, mert így válhatnak a diákok a fejlődésük legfőbb irányítóivá (Kis-Tóth és Racsko, 2014).

Források:

Csapó Benő (2002): A tudáskoncepció változása: Nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet. Új Pedagógiai Szemle.

Gaskó Krisztina (2009): A tanulási kompetenciák szerepe a tanulásfejlesztésben. In: Iskolakultúra. 10. sz. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00141/pdf/2009-10_szeparatum.pdf

Kis-Tóth Lajos - Racsko Réka (2014): Információ- és tudástipológia, a tudáskoncepció változásai. In: Tartalommenedzsment. URL: http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2011-0021_09_tartalommenedzsment/425_a_tudskoncepci_lehetsgei.html Utolsó megtekintés: 2016.04.30.

Kép forrása: google.com

Flowchart

Miképpen készítheti fel az iskola a tanulóit a folyamatosan változó jövőre?

1. Tanulói kompetenciák fejlesztéseà Fontosabb megtanítani a diákoknak azt, hogy hogyan tanuljanak, mint, hogy mit kellene tanulniuk tekintve, hogy így lehet a leginkább felkészíteni őket az élethosszig tartó tanulásra. Másrészt pedig képtelenség megtanítani minden létező tudásanyagot, amire szükségük lehet, hiszen amit ma úgy vélünk, hogy hasznos információ öt év múlva már elavultnak számíthat.

2. Tanárok felkészítéseà A tanárok számára is fontos, hogy fel legyenek készülve az újításokra, akár technikai fejlődésről van szó, akár csupán egy új divathullámról a fiatalabbak körében. Fontos, hogy nyitott szemléletűek legyenek az új módszerekkel kapcsolatban, azokat megfelelően tudják használni, hiszen manapság egyre nehezebb lekötni a diákok figyelmét a hagyományos tanítási módszerekkel. Mindezek mellett fontos, hogy a tanárok segítség, mentorálják egymást, ezzel segítséget nyújtanak és az is fontos, hogy ezt a segítséget elfogadják egymástól.

A tudáskoncepció változásának lehetőségei (2002-2016)

Az elmúlt években számos változás ment végbe társadalmunkban, aminek következtében szükségszerűen átalakultak az oktatással kapcsolatos elképzelések is. Ez a változás köszönhető részben a meglévő tudásanyag növekedésének, a tudásátadás és az információszerzés helyének megváltozásának, illetve a tudásról alkotott kép változásának (Csapó, 2002).

Az információs társadalomban kiemelten fontossá vált, hogy a folyamatosan növekvő információhalmazból megtanuljuk kiszűrni a számunkra lényeges elemeket, illetve hogy a forrásokat megfelelően válogassuk meg (Weszely, 2012).

Emellett a tudástranszferálás képessége is egyre inkább elvárásként jelenik meg a fiatal munkavállalókkal szemben, tehát hogy az addig megszerzett akár iskola, akár szakmai tudást képesek legyenek életszerű, gyakorlatias tudássá formálni (Molnár, 2004).

Ezekre a változásokra többféle válasz is született napjainkra, köztük az oktatás tartalmának megújítására való törekvés a társadalmi változások figyelembevételével, és a konkrét tudás átadásával szemben egyre inkább előtérbe kerül a gondolkodás és a tanuló képességeinek fejlesztése. (Csapó, 2002).

Felhasznált irodalom:

Csapó Benő (2002): A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet. Új Pedagógiai Szemle, 2. sz. 38–45. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00057/2002-02-ko-Csapo-Tudaskoncepcio.html (Utolsó letöltés: 2016.04.29.)

Molnár Gyöngyvér (2004): Az iskolai és az alkalmazható tudás kettőssége. Iskolakultúra, 8. sz. 21–31.URL: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00084/pdf/iskolakultura_EPA00011_2004_08_021-031.pdf (Utolsó megtekintés: 2016.04.30.)

Weszely Orsolya (2012): Tudáskoncepció és tanulásértelmezések a 21. században URL:http://weszelyorsolya.blog.hu/2012/04/22/tudaskoncepcio_es_tanulasertelmezesek_a_21_szazadban (Utolsó megtekintés: 2016. 04. 30.)

Felhasznált kép:

http://makeeathappen.com/a-tudas/ (Utolsó letöltés: 2016. 04. 30.)

A tudáskoncepció megváltozása 2002-2016

Milyen tudással rendelkezzünk a mai világban? Mire van szükség és kereslet?

Oktatási szakemberek állítják, hogy a XXI. század a tudásalapú gazdaság, az információs társadalom és az élethosszig tartó tanulás évszázada. Az egyén boldogulása és jövője attól függ, hogy képes-e az őt érő információáradatból a számára fontosak kiválasztására, értelmezésére, értékelésére, valamint kreatív felhasználására. Másrészt döntő tényező, hogy rendelkezik-e azokkal a tanulási-gondolkodási képességekkel, melyek birtokában hatékonyan tud alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez (Káplár és Pajor, 2007).

Mindenekelőtt a lexikális tudás mellett egyre jobban előtérbe kerül és hangsúlyossá válik az alkalmazásképesség. Ne egy bemagolt, száraz tudásanyag legyen a diákok fejében, hanem egy séma is, amiképpen ők alkalmazni és felhasználni tudják a megtanult ismereteket. A tudáskoncepció változását, ahogy Weszely Orsolya is írja, a társadalmi, gazdasági folyamatok indukálták. Ilyenek többek között, hogy az élethossziglani tanulás kényszer lesz illetve, hogy a tudástermelés felgyorsul és követhetetlenné válik. Elengedhetetlen a kompetencia fejlesztés is a jövő elvárásainak tekintetében (Weszely, 2012).

"Ahogy a társadalom és gazdaság egyre inkább tudásalapúvá válik, egyre inkább megnő a jól képzett munkaerő szerepe az alacsonyabb képzettségűhez képest (Németh, 2012. 69.o.)." Egyre inkább igény és elvárás a jól képzett emberek alkalmazása a munkahelyeken. Attól, mert valaki magasabb fizetést kap, még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy az egyetemi évek során szerzett olyan ismereteket, amelyek növelnék a termelékenységét, így a munkáltatónak tanácsosabb többet áldozni és befektetni egy képzettebb alkalmazottra.

2007 óta az Európai Bizottság a tudás szabad áramlását is hangsúlyozza, mint az ötödik szabadságelvet. Legyen elérhető és szabad a tudás megszerzése. Legyen alapvető, hogy mindenki tanulhat és mindenkit illessen meg a jog a tanuláshoz, hiszen csak így épülhet ki egy olyan társadalom, amiben tanult és képzett emberek végezhetik - remény szerint - élvezettel és örömmel munkájukat. Csak így jöhet létre egy dinamikusan fejlődő társadalom. Mindenki részvételére és jelenlétére szükség van.

A Life-Long Learning, (a teljes életszakaszt átfogó tanulás) és a Life-Wide Learning (az élet minden területére kiterjedő tanulás) folyamatosan egyre több ember számára válik hétköznapibbá. "Ebből az következik, hogy az oktatás bármely területéről és szakaszáról legyen is szó, az nem tekinthet el a tanulás más színtereinek hatásától (Csapó, 2006.3.o.)"

Hogyan lehetne bevinni az új tudást az oktatási rendszerbe?

Csapó Benő több megoldást is kínál erre, számomra leghatékonyabbnak az analógiák alkalmazása tűnik. Kétféle módon is használhatóak analógiák. Egyrészt megnézhető, hogy az országon belül a tudás alkalmazása tekintetében az oktatás hogyan viszonyul a hasonló társadalmi alrendszerekhez. Másrészt megvizsgálható az országok közötti analógiákat, azaz, mi a helyzet más országokban (Csapó, 2008).

Források:

Temesi József: Felsőoktatás-finanszírozás. Nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet http://mek.oszk.hu/11300/11399/11399.pdf Utolsó megtekintés: 2016. 04. 30.

Weszely Orsolya (2012): Tudáskoncepció és tanulásértelmezések a 21. században http://weszelyorsolya.blog.hu/2012/04/22/tudaskoncepcio_es_tanulasertelmezesek_a_21_szazadban Utolsó megtekintés: 2016. 04. 30.

Csapó Benő (2006): A formális és nem-formális tanulás során szerzett tudás integrálása. Az előzetes tudás felmérése és elismerése. Iskolakultúra, 2. sz. 3-16. http://epa.uz.ua/00000/00011/00101/pdf/iskolakultura2006-2.pdf Utolsó megtekintés: 2016. 04. 30.

Csapó Benő (2008): Tudásakkumuláció a közoktatásban. In: Simon Mária (szerk.): Tankönyvdialógusok. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. 95-108. URL: http://real.mtak.hu/5638/1/1154437.pdf Utolsó megtekintés: 2016. 04. 30.

Tudás Menedzsment, A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának periodikája. VIII. évf. 1. szám 2007. május http://feek.pte.hu/data/2013/1017/698/08_1_2007_maj.pdf Utolsó megtekintés: 2016. 04. 30.

Kép: Google

2016. április 29., péntek

Miképpen készítheti fel az iskola a tanulót a folyamatosan változó jövőre?

Úgy gondolom, hogy a felkészítésben rendkívüli szerepe van annak, hogy az intézmény mennyire innovatív. Hiszen ahhoz, hogy a változásokra az iskola is megfelelőképpen tudjon reagálni és erre felkészítse a diákokat, ahhoz önmagának is nyitottnak kell lennie a változásra, és ebben a folyamatban a tanulók fejlődését kell szem előtt tartania.

Emellett az is nagyon fontos, hogy az iskola partnerként tekintsen mind a diákokra, mind környezetének egyéb szereplőire, beleértve a szűkebb és tágabb környezet elemeit, tagjait. Az előző ponthoz kapcsolódóan azt is lényegesnek tartom, hogy az iskola közösen dolgozzon ki különböző megoldási utakat a diákokkal, tehát a megoldáskeresésben a diákoknak is kiemelt szerepe legyen.

Mindemellett pedig úgy gondolom, hogy az iskolának segítenie kell eligazodni a diákoknak a folyamatosan bővülő információhalmazban és segítenie kell a tanulóknak helytállni az állandó változások között, ehhez pedig minél inkább arra kell ösztönöznie őket, hogy nyitottak legyenek és minél szélesebb körben tájékozódjanak az őket érintő kérdésekről.

Miképpen készítheti fel az iskola a tanulóit a folyamatosan változó jövőre?

Megszokások? Bevált módszerek? Megragadni a réginél és elutasítani az újat?

A világ folyamatosan változik, s ezt nem tudjuk, és nem is lehet elkerülni.

Hogyan lehetne a legsikeresebben felkészülni a jövőre?

Egy nagyon egyszerű, de annál lényegretörőbb ábra segítségével szeretnék tanácsot adni ehhez.

Amint azt a folyamatábrám is mutatja, az első és legalapvetőbb komponense magának a felkészülési folyamatnak, az az együttműködés a diákokkal. Elengedhetetlen, hogy kooperáció alakuljon ki tanár és diák között a tanítás-tanulás során. Hallgassuk meg diákjaink véleményét és építsünk is azokra, mert sok esetben konstruktív hozzászólásokkal ékesítik az órákat. Ha az együttműködés már élő és hatékony, nyitottá kell tenni a tanulókat a változásokra. Érdeklődő és kutató attitűd kialakítására törekedjünk, hogy mindig kíváncsian és lelkesen fogadják az életükbe lépő új dolgokat. Ha nyitottak már gyermekeink, egyszerűbben tudnak majd flexibilisen alkalmazkodni a változásokra. Rugalmasnak kell lenniük, hogy minden eléjük kerülő problémát könnyedén meg tudjanak oldani, új és új megoldási taktikák, praktikák kialakításával. A különböző változásokra való felkészítés folyamatában a tanár is nélkülözhetetlen. A diákok folyamatos fejlesztése az ő feladatuk is. A változások tükrében való fejlesztés pedig a leghatékonyabb megoldás lenne, s így jutunk el végül a változásokhoz való alkalmazkodásra kompetens diákokhoz.

Miképpen készítheti fel az iskola a tanulóit a folyamatosan változó jövőre?

A központi kérdés, amely köré épült a folyamatábrám, hogy hogyan is tudja valójában az iskola felkészíteni a diákokat a - folyamatosan változó - jövőre.
Úgy gondolom, hogy ezeknek az elemeknek, képességeknek, készségeknek, kompetenciáknak a fejlesztésével az egyén meg tudja állni a helyét a világban. A folyamatosan változó társadalom hatására az értékes tudás fogalma is folyamatosan változik, ezért a fő cél, hogy alkalmazkodni, illetve ismereteket alkalmazni tudjanak, hogy boldoguljanak a mindennapokban, ugyanis a különböző kompetenciák és azok fontossága, hangsúlya is változik, ezért a legalapvetőbb kiindulási pontnak a rugalmasságnak, flexibilis tudásnak kell lennie. A többi, általam felsorolt elem ezek köré, illetve ezekre épül. Ennek értelmében az iskolában elsajátított - tantárgyi - tudásnak, ismeretnek nem célnak, hanem eszköznek kell lennie.

A tudáskoncepció változásának megoldási lehetőségei (2002-2016)

A XXI. század egy információs társadalom százada, az iskola pedig a mindenkori társadalmi értékek újratermelését végzi, ezért reagálnia kell a társadalom igényeire. A folyamatosan változó lehetőségek, információk, innovációk pedig egy másfajta iskolai oktatást és eredményeket követelnek meg. Ezeket olyan módon lehetne elérni, ha minimálisra csökkentenék a tananyag mennyiségét és több időt fordítanának a minőségi tanítására, illetve sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnének különböző tanulási stratégiák tanítására, az általános gondolkodási készségek fejlesztésére. Az információkhoz való hozzáférés sokkal könnyebbé vált az internet által, ezért kulcsfontosságú a szükséges információk kiszűrésére való képesség. Azonban a magyarországi eredmények azt mutatják, hogy a tanulók kis mértékben eredményesek csak az önálló ismeretszerzésben, illetve a már megszerzett tudás új helyzetekben való alkalmazásában. Ennek fő oka lehet, a tudás mennyiségének és minőségének nem megfelelő egyensúlya.

A kognitív forradalom hatására új értelmet nyert a képesség fogalma. A megismerési folyamatok tanulmányozása kapta a főszerepet, és az emlékezéssel kapcsolatos vizsgálatok során új szerepet kapott a tartalmi ismeretek elsajátításának fontossága. A technológia fejlődésének hatására megváltozott az értékes tudás fogalma és tartalma, valamint a tudás gazdasági értékké vált. A legfontosabb, az ismeretek alkalmazásának képessége, illetve a „know how” alapú tudás. Az alkalmazóképesség kreativitást és flexibilis gondolkodást igényel, így ezek fejlesztése nagyobb hangsúlyt kap, mint maga a tárgyilagos tudás. Az iskola legfőbb feladata, hogy a tájékozottságot, az összefüggések átlátását segítse elő a diákok gondolkodásában, a mindennapi életben való eligazodáshoz. A jelenlegi tudáskoncepciók központi „követelménye”, az előzetes ismeretek felhasználása az aktuális probléma megoldásához, vagyis a komplex problémamegoldás, illetve a rendszerben gondolkodás. Az előzetesen felsorolt képességek, készségek alkotják a konstruktivizmus elméletét, ami a legjellemzőbb tudásfelfogás napjainkban. Ez az elméletben kompetencia alapú tudáskoncepció gyakorlatban nem teljesen jelenik meg. Ez két okból kifolyólag alakulhat így. Lehet amiatt, hogy a formális képzés merev szabályozása miatt sokszor lehetetlenné vagy nehézkessé válik a folyamat, illetve annak beteljesítése, vagy pedig a sokféle fogalomértelmezés miatt.

Források:

http://weszelyorsolya.blog.hu/2012/04/22/tudaskoncepcio_es_tanulasertelmezesek_a_21_szazadban

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/10948,A_kozoktatas_tartalmi_es_modszertani_megujitasa_a_tudaskoncepcio_valtozasa

http://docplayer.hu/10679315-Csapo-beno-a-tudaskoncepcio-valtozasa-nemzetkozi-tendenciak-es-a.html

http://www.mtakti.hu/file/download/ktik9/tudas.pdf

http://www.staff.u-szeged.hu/~gymolnar/MGy200110IK.pdf

tud.konc.vált.

Lethenyei Fruzsina_XGQJQ3

Tudáskoncepció változása

A mai, változó modern világunkban a tanulás és a tudás fogalmát is érdemes újragondolni. A régi szemlélet szerint a diákoknak az iskolában leadott tananyagot kell elsajátítaniuk, eszerint vannak szorgalmas, buta, okos, vagy éppen lusta gyerekek. Ez a tananyag központú szemlélet. A konstruktivista tanulásszemlélet lényege pedig, hogy a személyiségfejlődés eredményei nem átplántálódnak a tanulóba, nem közvetítésről van szó, hanem személyes, egyedi, belső konstrukciós folyamatról. Tudást, értékeket, attitűdöket, s a személyiséget konstituáló összes „tartalmat” nem átadjuk a tanulónak, és ő nem magába fogadja ezeket, hanem aktív építkező folyamatban a tanuló, nevelődő ember maga hozza létre személyiségjegyeit és azok sajátos rendszerét. Mindez úgy történik, hogy a már meglévő személyiség, a személyiségjegyeknek a fejlődés adott szintjén meglévő struktúrája végzi el ezt a konstrukciós feladatot, e struktúra építi tovább saját magát (Nahalka, 2013). Ezzel a szemléletmóddal már a gyermek maga kerül a tanulás középpontjává, nem pedig a tananyag, emellett ez, a tudásról, tanulásról alkotott kép felhívja a figyelmet arra, hogy minden gyermek különböző. Napjainkban is sok iskola viszont nem tudott alkalmazkodni az új kihívásokhoz, a változó világhoz. A társadalom folyamatosan új igényeket fogalmaz meg az iskolával szemben, új kihívásoknak, funkcióknak kell megfelelni, hiszen az iskolából jön ki mindig az újabb és újabb generáció. A 21. századi Európában a tudás alapvető sikertényezőnek tekinthető, a tudás fogalma viszont kitágult, az ismeretek mellett sokféle kompetenciát is magába foglal (21. század: tudásalapú társadalom). Az egyik ilyen fontos kompetencia a szociális életképesség és az élethosszig tartó tanulás (ez teszi az egyént motiválttá, tevékennyé, segíti őt a sikeres életvezetésbe és hozzájárul a társadalommal való együttműködéshez). A modern iskolának jelentős szerepe van az egyéni és társadalmi fejlesztésben, ezt a szerepet, ezeket a feladatokat a társadalom diktálja, határozza meg, hogy mire van szükség a társadalom gazdasági-, kulturális fejlődéséhez. És az iskolából kikerülő egyének is csak akkor lesznek képesek integrálódni a társadalomba, ha fejlesztésüket, személyiségük formálását az iskola a társadalmi elvárások mentén végzi (Bábosik, 2011). Ahhoz, hogy az egyén boldoguljon az életben, ma már elengedhetetlen az IKT-s kompetencia is. Az információs társadalomban a tudás fogalma átértékelődik, megváltoznak a tudással kapcsolatos nézetek, új tudáskoncepció alakul ki, amely hatással van az iskolai tanításra, oktatásra és természetesen a felnőttképzésre is. A lexikális tudás értéke mellett (helyett?) az alkalmazásképes, érvényes tudás került előtérbe (Weszely, 2012). Viszont ez a fajta kompetencia/tudás szakadékot képezhet a társadalomban, szerintem nem feltétlenül generációkról kell itt beszélni, hanem a felhasználók és azok, közötti szakadékról, akik nem tanultak még bele. Erre sok példát láthatunk az iskolában, ahol sok pedagógus nem tudja az IKT-s eszközöket oktatási célokra felhasználni, és azt látják, hogy diákjaik pedig jobban értenek ehhez. Ez okozhat bizonytalanságot, frusztrációt is, ami által csak még jobban eltávolodnak az új eszközöktől. Az utóbbi évtizedekben beállt változás a tudásról a felmérésekben is éreztette a hatását, megváltozott a mérések tematikája is. Az újabbak már nem a diszciplínákhoz közel álló tudáskoncepciót képviselik, hanem azt vizsgálják, hogyan tudják a diákok az iskolában elsajátított tudást új helyzetekben alkalmazni. A PISA-felmérések során még tovább léptek a szakértői csoportok. A korábbi, inkább tantárgyakhoz kötődő ismeretek mérését átvette a tantárgyakat átfogó, hagyományos tantervi keretek közé nem sorolható kompetenciák mérése. Nem a tantervekből, az iskolai tananyagok elemzéséből indultak ki, hanem az új műveltségkoncepció keretében azt vizsgálták, milyen tudás várható el a modern társadalmak 15 éves polgáraitól, rendelkeznek-e a diákok azzal az elvárható tudással, azokkal a kompetenciákkal, amelyek ahhoz szükségesek, hogy eligazodjanak a mindennapokban. A vizsgálatok azt figyelték, mennyire tudják használni – és nem reprodukálni – a tanulók ismereteiket, valamint a kötelező iskoláztatás végén fel vannak-e készülve a tudás társadalmának kihívásaira. A PISA-mérések sorozatában az első ilyen vizsgált kompetencia a komplex problémamegoldás, amelynek keretében a látszólag tantárgyakhoz kötődő területek tesztjei is életszerűbbé váltak (Molnár, 2006). Az iskola elé állított új kihívásokat és a tanulásról, tudásról való új koncepciókat az Európai Unió is alátámasztja. Mivel Magyarország is az Unió tagja, így ránk is vonatkoznak az elvárások, amik a modern szemléletet képviselik. EU-s emberkép alapvető elvárásai: szociális jártasság (például: konfliktusmegoldás), együttműködési képesség, nyelvismeret, modern számítógépes, kommunikációs eszközök ismerete, új dolgok iránti nyitottság, kezdeményezés, LLL, kreativitás. EU-s emberkép társadalmi elvárásai: altruisztikus, munkára orientált, kooperatív, toleráns személyiség, önfejlesztés és önérvényesítés terén motivált, változó körülményekhez alkalmazkodni képes, gyakorlatias egyén (Bábosik, Torgyik, 2007).

Felhasznált irodalom:

Bábosik István, Borosán Lívia, Hunyady Györgyné, M. Nádasi Mária, Schaffhauser Franz: Pedagógia az iskolában. A szociális életképesség megalapozása (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2011.)

Bábosik István, Torgyik Judit (szerk.): Pedagógusmesterség az Európai Unióban (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2007.)

Molnár Gyöngyvér : A tudáskoncepció változása és annak megjelenése a PISA 2003 vizsgálat komplex problémamegoldás-moduljában (Új pedagógiai szemle 56. évf. 1. sz. 2006. január)

Nahalka István: Konstruktivizmus és nevelés (ELTE PPK Neveléstudományi Intézet, 2013.)

Weszely Orsolya: Tudáskoncepció és tanulásértelmezések a 21. Században (2012.)

Miképpen készíti fel az iskola a tanulóit a folyamatosan változó jövőre? - Flowchart

Ezt a kérdést én nem egy problémára fókuszálva, hanem általános megközelítésben próbáltam megközelíteni.

Három fő irányban indultam el, amik mentén felkészíthetik az iskolák a jövőre tanulóikat. Az első egy attitűdformáló tevékenység. Ha egy olyan környezetben tanulnak a gyerekek, amik maguk is folyamatosan változnak és igazodnak az aktuális igényekhez és elvárásokhoz (nyitottak és innovatívak), akkor ez a példamutató attitűd pozitívan befolyásolhatja őket abban, hogy magabiztosan és pozitív képpel álljanak majd a jövőben a változatos elvárásokhoz.

Ehhez kapcsolódik a rendszeres ellenőrzések is. Az is felkészíti a tanulókat, ha folyamatosan nyomon követik és újragondolják azokat a kompetenciákat, amelyeket a nevelési-oktatási folyamatban elérni kívánnak. Ez igazodjon a szülői elvárásokhoz és a munkaerő-piaci elvárásokhoz is.

Harmadrészt pedig ahhoz, hogy a tanulókat fel tudják készíteni, az iskolákban dolgozó tanárokat is folyamatosan támogatni kell az önfejlődésükben. Tanári továbbképzéseken való részvétel ösztönzése és problémákba való segítségnyújtás, együttműködés is ide tartozik. Ha a tanári karon belül is megtalálható az összhang, akkor tudják mentorálni a diákok jövőjére való felkészülést.

Ezek kezdő lépések, ezek után lehet konkrét feladatokra lebontva szemléltetni a további teendőket.

Úgy gondolom a mai iskola legnagyobb kihívása az, hogy felkészítse a gyerekeket a jövőre. Tapasztalataim szerint az intézmények általában a minél nagyobb mennyiségű tudás átadására koncentrálnak és nem arra, hogy ez a tudás megfelelő minőségben menjen át, valamint a jövőben is hasznosítható legyen. Ezért véleményem szerint a legelső és egyben legfontosabb mozzanat a folyamatban az, hogy az iskola maga váltson szemléletet és a nagy mennyiségű tudásról helyezze át a hangsúlyt a praktikus és tartós minőségű tudásra. Ehhez elengedhetetlen a tananyag újragondolása és szelektálása a szerint, hogy a jövőben mekkora hasznot húzhat belőle a tanuló. Nyilvánvalóan vannak olyan információk, amiket kötelezően át kell adni, bár ezek mikéntje lehet olyan, amelyből a gyerekek többet profitálhatnak a későbbiekben. Ilyenek lehetnek a projekt munkák, a vitahelyzetek, a kooperatív feladatok, stb.. Végső, de nem utolsó sorban fontos lenne a diákokkal is folyamatosan kontaktálni, hiszen ők tudják a legjobban, mi az amiben látják a potenciált. Illetve mik azok a módszerek, amelyekkel hatásosabban, élvezetesebben sajátíthatnák el a kötelező tudást.

A tudáskoncepció változása 2002 és 2016 között

A mai világban a gazdasági, társadalmi és technikai fejlődés következtében a tudás definíciója is változáson megy keresztül. Az iskolákban a diákoknak egyre több ismeretanyagot kell elsajátítaniuk, valamint ezen felül a mindennapokban is rengeteg információ áramlik a gyerekek felé az infokommunikációs technológia elterjedésének következtében. (Kis-Tóth, Racskó, 2014)

Ezt általában pozitívnak értékeljük, hiszen például az internet elterjedésének következtében minden információ azonnal elérhető, illetve keresni is sokkal egyszerűbb. Mióta az okos telefonok is divatba jöttek, és a legtöbb információ elérhető online, a könyvek fontossága csökkent. Érdemes azonban átgondolni, hogy biztosan jó-e ez így, mivel az interneten fellelhető információk nagy százaléka nem hiteles, hiszen bárki létrehozhat új információt és akárki szerkesztheti is az. E szabadság ellenőrizhetetlenséghez vezet. (McKellar, 2012)

Egyre inkább felértékelődnek a való életben hasznos tudások, a kompetenciák, a műveltség és a szakértelem egy bizonyos területen. (Molnár, 2006) A felsőoktatásban elterjedt a kompetencia alapú oktatás, így minden szakirány saját kompetencia hálóval rendelkezik, amely könnyebbé teszi a jövőbeni munkaerőpiacon való elhelyezkedést, valamint a szakok összehasonlítását, mind hazai, mind nemzetközi szinten.

Ám egyre inkább divattá válik a kompetencia szó és olyan kognitív jelenségeket is kompetenciaként definiálunk, amelyek valójában nem azok. (Csapó, 2009) Emiatt is tartanám kifejezetten fontosnak, hogy az iskolában tanítsák a kritikus szemléletet, gondolkodás módot, vagyis azt, hogy minden megszerzett információt fenntartásokkal kell kezelni, és amíg meg nem győződünk annak hitelességéről, addig nem tényként tekinteni rá.

Sajnos a mai oktatás merevsége nem ad megfelelő teret arra, hogy az oktatás konstruktivista irányt vegyen, hiszen a már meglévő szabályrendszer, a hagyományok és a megszokás nehezen cserélhető le az eddig járatlan útra. (Weszely, 2012)

Források:

Csapó Benő (2009): A tudás és a kompetenciák, OFI.
URL:http://ofi.hu/tudastar/tanulas-fejlesztese/tudas-kompetenciak
Utolsó lehívás: 2016.04.29. 10:36
Hugh Mckellar(2012): The changing nature of knowledge In: KM World
URL:http://www.kmworld.com/Articles/Editorial/Features/The-changing-nature-of-knowledge-80087.aspxUtolsó lehívás: 2016.04.29. 10:37
Kis-Tóth Lajos, Racsko Réka (2014): A tudáskoncepció lehetőségei. In: Kis-Tóth Lajos, Racsko Réka: Tartalommenedzsment. Eszterházy Károly Főiskola, Eger.URL:http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2011-0021_09_tartalommenedzsment/425_a_tudskoncepci_lehetsgei.html
Utolsó lehívás: 2016.04.29. 10:37
Molnár Gyöngyvér (2006): A tudáskoncepció változása és annak megjelenése a PISA 2003 vizsgálat komplex problémamegoldás-moduljában
URL:http://epa.oszk.hu/00000/00035/00099/2006-01-ko-Molnar-Tudaskoncepcio.htmlUtolsó lehívás: 2016.04.29. 10:38
Weszely Orsolya (2012): Tudáskoncepció és tanulásértelmezések a 21. Században URL:http://weszelyorsolya.blog.hu/2012/04/22/tudaskoncepcio_es_tanulasertelmezesek_a_21_szazadbanUtolsó lehívás: 2016.04.29. 10:45

A tudáskoncepció változásának megoldási lehetőségei (2002-2016)

Napjainkban a tudás a gazdaság egyik legfontosabb mozgatórugójává vált. Előállítása, termelése, adása-vétele és felhasználása iparszerű tevékenységgé nőtte ki magát. Az ipari társadalom "befejezett" tudásban gondolkodott, általában az iskolában megszerzett tudás volt a cél. Ma már erről szó sem lehet, a tudás nem cél, hanem eszköz a társadalmi részvételhez. A tudás alapú társadalomban elengedhetetlen az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning), hiszen az ismeretek rendkívül gyorsan elavulnak. Ezért is nagyon fontos a tanulók tanulásra, a tudás megszerzésének képességére való megtanítása. Az eredményes társadalomi részvételhez, a sikerességhez továbbra is szükség van a tárgyi tudásra, a tények ismeretére, ezért nem hanyagolható el a memória szerepe, illetve fejlesztése. Ezen felül azonban további képességek is nélkülözhetetlenek, mint a kreativitás, a képzelőerő, a rugalmasság, valamint a kompetencia (Csapó, 2008).

A tájékozódásban és az információ-szerzésben egyre inkább alapkövetelménnyé válik az informatikai tudás (digitális kompetencia): a tudásalapú információs társadalomban való részvétel fontos feltétele a digitális kultúra elemeinek és eszközeinek az elsajátítása, illetve használata, melyben legjelentősebb szerepet az internet tölti be.

Az általános műveltség, a jellem, a személyiség fejlesztése és az alapvető erkölcsi szabályok mellett, nagyon fontos, hogy az iskola növelje a kilépő fiataloknak munkaerő piaci esélyeit, versenyképessé tegyék őket, valamint, hogy felkészítsék őket a folyamatosan változó szakmai követelményekre és igényekre is (Molnár, 2004).

A hátrányos szociokulturális környezetből érkezőknek is biztosítani kell a beilleszkedéshez való tudást, kiemelten fontos a fentiekben már említett kreativitás mellett, a problémamegoldó gondolkodás képessége, az önbizalom, a kapcsolatteremtő és kooperációs képesség, a csoportmunkára való képesség, a saját munka sikeres megszervezésének képessége és a motiváltság fejlesztése a nevelés során. Ebben a rendszerben elengedhetetlen a tanulói aktív részvétel és az öntevékenység növelése, az önálló, hatékony tanulás és az önértékelés képességének kialakítása. Alkalmas arra is, hogy a tanulók közötti különbségeket tolerálja, és lehetőséget adjon a differenciálásra (Weszely, 2012).

Az utóbbi évtizedben az oktatási intézmények informatikai eszközrendszere látványosan fejlődött, ezáltal támogatást nyújtanak a fiataloknak a fent leírt készségeknek, kompetenciáknak a megszerzéséhez (Csapó, 2003).

Weszely Orsolya (2012): Tudáskoncepció és tanulásértelmezések a 21. században. Kézirat

URL:http://weszelyorsolya.blog.hu/2012/04/22/tudaskoncepcio_es_tanulasertelmezesek_a_21_szazadban