Generációs elméletek
A
generációk meghatározásánál nem kizárólagosan a születési évszámok lehetnek
segítségünkre. Emberek csoportja attól válik generációvá, hogy serdülőkorukban
közösen lázadtak egy korábbi rendszer ellen, illetve meghatározta fiatal
éveiket az adott korszak populáris kultúrája, a gazdasági helyzet, a politikai
rendszerek, természeti katasztrófák, technológiai újdonságok és még
sorolhatnánk. Ezeket az élményeket nevezzük kohorszélményeknek. Ami biztosan
állítható, hogy minden generáció más értékeket képvisel, így hasonló helyzetben
teljesen eltérő módon döntenek, ami gyakran konfliktusforrást jelent. A „generation
gap”, azaz a generációs szakadék kifejezés is erre az eltérő gondolkodásmódra
utal (Tóbi, 2013).
A
ma létező veterán, baby boom, x, y, és z generációk közül jelen összefoglalóban
az y és a z generációval foglalkozom részletesebben. Az y generáció tagjai 1980
és 1995 között születtek, de mint említettem korábban, az évszámok önmagában
nem tesznek generációvá egy csapat embert. Az y generáció tagjai már kisebb
családokban nőttek fel, gyakoribb volt a szülők válása, így egyre több fiatal
élt/él csonka vagy patchwork családban. Emiatt sokkal önállóbbak és
függetlenebbek, hiszen alkalmazkodniuk kellett a családi életből adódó
bizonytalanságokhoz. Ezek a tulajdonságok mind elmondhatók a z generációról is
(NAS, 2006).
Az
y generáció nagy része már belépett a munkaerőpiacra. Ezek a fiatal felnőttek
viszonylag kész, kialakult személyiséggel rendelkeznek. Az utánuk következő z
generáció tagjai azonban még kamaszok. A világban pénzhajhász, boldogtalan
felnőtteket látnak, akik gyakran felőrlődnek a sok munkában. Ennek tudatában
kell nekik eldönteni, hogy miként szeretnének élni. (Tari, 2008). A z generáció számára kohorsz élményt jelentett az
énekes Justin Bieber, a Harry Potter filmek, a 3D technológia elterjedése a
mozikban, az okostelefonok és a Facebook (illetve egyéb közösségi portálok)
elterjedése, stb. De erre a generációra még számos olyan élmény vár, ami
összekovácsolhatja a tagjait (Tóbi,
2013).
A
z generáció nagy problémája az információs túlterheltség, túl sok az
alternatíva, ami közül dönthetnek. A z generáció tagjai hozzá vannak szokva,
hogy azonnal információt szerezhetnek bármiről, ha éppen szükségük van rá. A
munka világában is efféle értékeket fognak képviselni, tehát fontos lesz az
azonnaliság, a bevonódás, a tapasztalatszerzés, kísérletezés, szociális élet és
jókedv (Ferincz, 2013).
Az
y és z generációkat gyakran új csendes generációként emlegetik. Eredetileg a
csendes generáció az 1945 előtt születetteket tömöríti, más néven ők a veterán
generáció. Életüket a II. világháború és az azzal együtt járó gazdaági
instabilitás határozta meg. Ezért életükben mindennél fontosabbá vált a
biztonság. Mindig konform módon, óvatosan cselekszenek. A mai fiatalságot más
miatt nevezik csendesnek. Nagy részük egyedülálló, nem tudja, hogy szeretne-e
házasodni és gyermeket vállalni, nem szeretnének elköltözni a szülői házból és
teljesen elfogadják azt az életmódot és értékeket, amit a szüleik képviselnek. Nem
keresnek munkát, holott éppen nem is dolgoznak. Szabadidejükben is a passzív
tevékenységeket részesítik előnyben, kevesen tagjai csak valamilyen civil
kezdeményezésnek. Ezekből úgy tűnhet, hogy a mai fiatal generációnak nincs
akkora igénye az autonómiára, mint a korábbi generációknak (Székely, 2014).
Tóbi István (2013): A fiatalok
fogyasztása, tartalomfogyasztása. PTE KTK, Pécs.
Generation Y – The millenials. Ready
or not here they come. NAS Insights, 2006
Tari Annamária (2008): Y generáció.
In: Szávay Ilona (2008, szerk.): Fordulópont 41. – Válságos helyzetben? Pont
Kiadó, Budapest.
Ferincz Adrienn (2013): Az új
generáció elvárásai a munkaerőpiaccal szemben.
Székely Levente (2014): Az új csendes
generáció. In: Nagy Ádám - Székely Levente (2014, szerk.): Másodkézől - Magyar
ifjúság 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése